„A berlini Holokauszt Múzeumban kószálva jó ideig úgy tűnik, miden ismerős: a tárgyak, képek, filmek, leírások, amelyek tömegükben mind finomabban árnyalják tudásomat valami fölfoghatatlanról. Amiről persze mégis azt gondolom, tudok már róla valamit. Váratlanul egy ajtó előtt találom magam, amelyen semmilyen felirat, jelzés nincs arról, hová is juthatok átlépve a küszöbön. Óvatosan benyitok, s egy pillanat alatt elfeledem az addig eltelt időt. Egy hatalmas betonsilóban állok, amelynek alapterülete nem lehet több húsz négyzetméternél, viszont irdatlan magas, a tetejét nemigen látom. Félhomály van, csak lassan veszem észre a reménytelenül messzi, piciny ablakot, melyen a fény éppencsak pislákol. Semmi sincs. Csend van, végtelen idő és valami nagyon távoli dolognak a rettentő közeli levegője. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy maradok ebben az elképzelhetetlen magányban, és nem megérteni, hanem megérezni próbálok valamit mindabból, amiről közvetlen tapasztalatom nem lehet, amivel mégis nap mint nap, embereken, történeteiken keresztül együtt élek.
Alföldi Róbert és a Szakértők évek óta ismerik egymást a Nemzeti Színház elmúlt időszakából. A Mohácsi János rendezte Egyszer élünk című előadásában együtt muzsikáltak, és Csáki Judit: Alföldi – Öt nemzeti év című könyvének budapesti bemutatóján is együtt léptek föl. Mégis ez az első alkalom, hogy közösen hozunk létre egy különös, hangokból, szavakból, mondatokból, ismerős és ismeretlen zsidó és nem zsidó dallamokból születő koncertet. Konrád György szövege Alföldi Róbert előadásában, a Szakértők köréje szőtt indaszerű muzsikájával teremt olyan teret és időt, ahol mindenki elmerülhet akár a múltban, akár a jövőben is, miközben a jelen finoman leng körül valamennyiünket, észrevétlenül beférkőzve a legrejtettebb zugokba is.”
Kovács Márton