Pápai Zsolt: El nem csókolt csókok / Fény és árnyék – Magyar film noir és melodráma 1-2.

A bemutató résztvevői: Pápai Zsolt,a kötet szerzője, valamint Gelencsér Gábor és Varga Zoltán,a kötet szakmai lektorai.

Az 1930–1940-es évtizedhatár a tömegfilm egyetemes történetének fordulópontja, egy nagy megrázkódtatást hozó időszak nyitánya. A klasszikus tömegfilmkultúrák boldogságvíziói sötétebb árnyalatokat kapnak, a változás legfeltűnőbb tünete pedig a végtelenül komor ember- és világképű film noir műfajának megjelenése a hagyományosan ábrándvilágokat megmutató hollywoodi filmben. Az El nem csókolt csókok a film noir „családfáját” térképezi fel és a műfaji előzményeit keresi; az amerikai változatok mellett az európai hatáskapcsolatokat elemzi abból a célból, hogy megalapozza a hazai verziók – a magyar film noir – mintázatainak felkutatását.

Az 1936 és 1944 közötti időszak a magyar filmtörténetírás fehér foltja. A kötetben vázolt korszakportré a filmek bújtatott értékperspektíváit teszi láthatóvá: a szerző azt bizonyítja be, hogy a látszólag problémamentes elbeszéléseket nagy feszültségek fűtik. A kötet a történeti és az elméleti közelítésmódot egyesíti: műfajtörténeti szemszögből és egy speciális műfajtipológia felhasználásával vizsgálja az 1930–1940-es évek magyar filmjeit. Alapgondolata, hogy a filmek kevéssé a témáikkal, inkább a műfaji sémák módosításai révén beszélnek korukról, megmutatva a társadalom „mentalitását” vagy „habitusát”. A tudományos elvárásoknak mindenben megfelelő, ugyanakkor közérthető stílusban megírt, ezért a laikus olvasó érdeklődésére is számot tartó kötetben sok fontos, ám mára elfeledett magyar filmről esik szó.